Vámpír vers
A vámpír csókja
Csókod ízét érzem mit a holdfényben adtál véred a véremmel keveredett aztán Most is forr a vérem, mert eszembe jutottál s mert vámpír-csókoddal új életet adtál Útolsó csókodat a nyakamra lehelted s fogaiddal a sebet nemcsak oda ejtetted, A véremmel együtt a szívem is elvetted s mert önként adtam így könnyen tehetted Érintésed nyomán lángra gyúlt a testem Pillantásaidtól felforrt az én vérem Csókoddal raboltad el a lelkem S szívedhez kötötted örökre szívem Mit mondhatnék még? Hisz már elmondtam mindent Karjaidban ért a végzet s mikor öleltél az volt az új kezdet Szád a számon tested a testemen Csupa csupa mámor a vámpír szerelem De már jő a gyilkos hajnal perzselő napfénnyel a pirkadat örök életünk végtelen napjait kegyetlen örömmel oly gyorsan elveszik Halhatatlan szerelem, halálosan gyönyörű Holdfénnyel kísért, s néha oly keserű Vérrel a hóba írt szerelmi vallomás egy éjjelen íródott ne is hallja más |
||
Lunaliana la Estrella Di Lamia |